Vera kendőzetlenül osztotta meg közösségi oldalán szívbemarkoló történetét.
"Tapolcai lány vagyok, erősen hátrányos helyzetből érkeztem, ami nem azt jelenti, hogy nem kaptunk meg mindent a szüleinktől, de a családunkban senki nem volt művész. Nem nőttem fel színházban, nem láttam senkitől sem, hogy kell a színpadon létezni, csak úgy jött valahonnan a képesség. Bár a tehetség nem volt még önmagában elég, simán elkallódhattam volna, de tudtam, hogy ez nem az én sorsom. Nem voltunk “pozícióban”, nem voltak kapcsolataink, a Megasztárba pedig ugyanazzal az eséllyel indultam anno, mint bárki más, sőt. Anyukám 15000 ft-ot tudott adni három hétre, mikor 18 évesen felkerültem Pestre. Dér Henivel és Szabó Leslievel éltünk egy romos, belvárosi bérlakásban, a Megasztárt megelőző elődöntős felkészülés során, miután a selejtezőbe kerültünk. Erre futotta. Tél volt, nem volt fűtésünk. Emlékszem, Henivel egy 5 fokos lakásban, dunyha alatt dideregtünk este, elalvás előtt, majd másnap mentünk a próbákra. Kemény volt, de csodás időszak is egyben. Nem hittük el, hogy sikeresek leszünk, de valmiért mégis mentünk, csináltuk. Emlékszem, milyen boldogok voltunk, mikor összedobtuk, megjavíttattuk a kazánt és végre nem kellett megfagyva énekelni a próbákon. Aztán bejutottunk a műsorba és igyekeztünk fennmaradni, a magunk módján. Megtanultam, hogy a körülmények nem befolyásolhatnak 100%-ban, muszáj egy jó cél érdekében küzdeni és levetni a hisztit, a nyűgöt, amit a komfort hiánya okozhat. Nem lehet “fogunkra való” minden helyzet, de az álmainkért igen is érdemes élni. Nekem az volt az álmom 12 évesen, hogy lemezem, saját koncertem lesz és szeretni fognak az emberek azért a hangért, amim van. Így is lett.
