Orbán Viktor emlékeztetett: Bethlen István 1921 tavaszán egy pénzügyi és gazdasági összeomlás szélén egyensúlyozó, külpolitikailag teljesen elszigetelt, ellenséges államok abroncsába szorított, területének kétharmadától, lakosságának több mint felétől, természeti erőforrásainak döntő többségétől megfosztott ország élére került, amely még csak alig lábalt ki a világháború, a spanyolnáthajárvány és a bolsevik terror okozta vérveszteségből. Egy ilyen méretű problématömeg még feketeöves válságkezelőket is könnyen maga alá temetett volna - tette hozzá.
Jelezte: Bethlen István viszont ezt a kilátástalannak tűnő munkát éppen azért tudta sikerrel elvégezni, mert a megoldást nem a kor világmegváltó ideológiáiban kereste, hanem a valós lehetőségeknek megfelelően mérte fel a megmaradt ország és az egész nemzet helyzetét. Tette, amit lehetett, arra támaszkodva, ami rendelkezésére állt - hangsúlyozta, hozzáfűzve: bízott a magyar nemzet erejében, tehetségében és kivételes öngyógyító képességében. Mindez pedig elég volt arra, hogy a külső és belső ellenséges erők által szétdobált építőelemeket egymáshoz illesztve egy életképtelennek látszó torzóból hazát építsen a magyaroknak - összegzett Orbán Viktor.
A konferencián Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke Kövér László házelnök nevében köszöntötte a résztvevőket, felidézve, hogy egy korábbi, a témában rendezett konferencián a parlament elnöke úgy fogalmazott: "akik a magyar állam gyengítésében és örökös alárendeltségében voltak érdekeltek, azok Bethlen Istvánt feledni és feledtetni akarják, akiknek az önálló és erős magyar állam volt a céljuk, azok emlékezni és emlékeztetni akarnak".
Latorcai János kiemelte: a mai magyar történészszakma és politika felelős képviselői egyetértenek abban, hogy Bethlen Istvánnak és kormányának politikai teljesítménye mindannyiunk számára fontos és arról meg kell emlékezni. Felidézte: a magyar történelem bővelkedik tragikus végpontokban és az ezeket követő heroikus felemelkedésekben, egy történelmi kutatás szerint azonban a ma embere a tatárjárástól 1956-ig a legsúlyosabbnak a trianoni tragédiát érzi.