Bár már hosszú évszázadokkal korábban is ismerték a délutáni alvást, amivel a hőség és az égető nap ellen igyekeztek védekezni, hivatalosan mégis az előző évszázadra tehető a spanyol szieszta kialakulása, amit azóta már Olaszországban és több más országban is előszeretettel alkalmaznak. A délutáni alvást elsősorban a rendkívüli forróság miatt vezették be, az emberek ugyanis az égető napsütésben nem tudták folytatni a munkát, így kénytelenek voltak árnyékba vonulni általában déltől egészen délután három óráig.
A tűző napsütés viszont már hazánkban is egyre nagyobb problémát jelent, a nyarak pedig évről évre egyre forróbbak a globális felmelegedésnek és sok más tényezőnek köszönhetően. A 25-30 Celsius-fokot meghaladó hőmérséklet komolyan megterheli még az egészséges emberek szervezetét is, amit a munkavégzés ráadásul még tovább fokoz, különösen a szabadtéren, tűző napon végzett fizikai munkák esetén. Hazánkban a rendkívüli hőség esetén történő munkavégzésre többféle jogi szabályozás létezik, ám a szieszta egyelőre még nem szerepel közöttük.
