Míg az emberek többsége úgy véli, az állatok a gyomorégésüket csillapítják a fűvel, addig egyes tudósok a kutyák evolúciós gyökereit vizsgálva feltételezik, hogy a fűevésre való hajlamuk a farkasok őseinek táplálkozási szokásainak maradványa lehet.
A farkasokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy táplálékuk kis részét növények teszik ki, ami a mindenevésre való genetikai hajlamra utal. Emellett a vadon élő kutyafélék, mint a farkasok, sakálok és rókák megfigyelései, amelyek fűvel táplálkoznak, szintén meggyőző bizonyítékot szolgáltatnak ezen állítás alátámasztására.
Egy 11 éves minipudli esettanulmánya arra enged következtetni, hogy a fűfogyasztás és a tápanyaghiány között kapcsolat van. Ez az eb tartósan evett füvet, amit hányás követett. Azonban, amikor magas rosttartalmú étrendre váltott, a fűevés és a hányás megszűnt. Az ilyen anekdotikus bizonyítékok alátámasztják azt az elképzelést, hogy a kutyák ösztönösen kereshetik a füvet, hogy pótolják táplálékszükségleteiket, különösen rosthiány esetén.
