Az 1956-os forradalom mártírjai csak több évtizeddel a kivégzésük után kaphattak méltó végtisztességet - idézte fel Menczer Tamás a Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 65., újratemetésének 34. évfordulóján tartott megemlékezésen, a néhai miniszterelnök szobránál, a Jászai Mari téren.
Kijelentette: ahogy 1956, úgy 1989. június 16. is egyike a nagy sorsfordító történelmi pillanatoknak; a Hősök terén többszázezres tömeg rótta le tiszteletét a koncepciós perek áldozatainak emléke előtt.
Nagy Imre és társainak rehabilitációja és újratemetése a rendszerváltás időszakának szimbolikus és katartikus eseménye, a magyar politikai élet új szakaszának kezdete volt - mondta az államtitkár. Megjegyezte: Orbán Viktor akkori beszéde, amelyben a szovjet csapatok kivonását és szabad választásokat követelt, "beleégett a nemzet emlékezetébe".
Menczer Tamás azzal folytatta, a jeltelen sírokra is emlékeznünk kell, mert azok szimbolizálják azt a rendszert, amely még az erkölcsi minimum megadására sem volt képes, vagy ami még rosszabb, nem volt hajlandó. A kommunista diktatúra hazánk történelmének egyik legtragikusabb időszaka volt - állapította meg az államtikár.
Rámutatott: "a kommunisták sajátjaikat sem kímélték, kegyetlenül leszámoltak Nagy Imrével és társaival is, holott egykor közéjük tartoztak".