96 éves korában meghalt Esther Bejarano, akit a második világháború alatt az Auschwitz-i fogolytáborba hurcoltak szüleivel és nővéreivel együtt, akiket sosem látott viszont.
Esther életét muzikalitása mentette meg, ugyanis kiválóan zongorázott. 19 éves volt, amikor 1943 áprilisában átlépte az egyik leghíresebb haláltábor kapuját, és azt hitte sosem jut ki onnan élve. Családja elvesztése után azonban átszállították Ravensbruckba, mivel a zenekarban üresedés volt, így szükségük volt valakire. A nő ugyan nem tudott harmonikán játszani, de túlélése érdekében hamar megtanulta, és ez mentette meg az életét. A foglyok előtt zenélve tisztában volt azzal,hogy ő is bármikor a gázkamrában végezheti, illetve azt is tudta, hogy a szemekben, amikbe játéka közben néz, másnapra talán örökre kihuny a fény.
A háború után Izraelbe emigrált, ahol 15 évig élt, majd visszatért Németországba. A nyolcvanas években zenei csoportot alapított, és gyermekeivel Jorammal és Ednával együtt a zsidó hagyományhoz tartozó dalokat és antifasiszta dalokat adott elő.
Élete utolsó éveiben Esther fellépett az egyre népesedő antiszemita mozgalmak ellen, mivel szerinte senki más nem értheti ennek a problémának a súlyát egészen addig, amíg hasonló borzalmakat nem él át - írta meg a Corriere della Sera.
Heiko Maas német külügyminiszter így fogalmazott: „A rasszizmus és az antiszemitizmus elleni fontos hang elhagyott bennünket. Hiányozni fog a hangja.”
