Így él az idős Gorbacsov: már alig tud járni, liftet kapott a házába

Mihail Gorbacsov a 20. században örökre megváltoztatta a történelmet. A sarkából kiforgatta a világot, a nevét visszhangozta az egész világ. Az idős férfi ma Moszkva külvárosában található hatalmas villában éli élete utolsó napjait. Egykori amerikai előadásaiból megkeresett pénzből tartja el magát, volt olyan, hogy 400 ezer USD tiszteletdíjjal tért haza egy előadói útjáról.

A Szovjetunió egykori elnöke magányosan él, egészsége jelentősen megromlott. Egy macska a társasága, négy testőr és két házvezetőnő gondoskodik róla. Főleg az időjárás változást szenvedi meg, és járni kizárólag járókeret segítségével képes.

Barátai építettek egy liftet a házába, ugyanis nem bírták nézni, hogy egykor a világ egyik legbefolyásosabb politikusa másfél óra alatt ér fel az emeleten található hálószobájába.

A Moszkva szélén álló villa, amit szögesdrótos betonkerítés és számos kamera véd, nem a sajátja. Egy szerény, moszkvai lakást birtokolt csak, amikor lemondott elnöki tisztségéről. A Szovjetunió összeomlása után a függetlenné vált államok kormányfői ideiglenesen felajánlották számára ezt a házat, ahol élete végéig élhet. Egyedül maradt, Németországban élő orvos lánya és két szép unokája, Xénia és Anasztázia édesanyjuk halála óta nem látogatják az apjukat, csak virtuálisan tartják a kapcsolatot. Gorbacsov örül, hogy jól megy a soruk, ám ez magányán nem enyhít.

Imádott felesége, Raisza 22 éve halt meg, kedves fotói visszaköszönnek a lakás minden szegletében. Gorbacsov úgy érzi, hogy nincs értelme az életének az asszony nélkül. Szerelmük egy életen át kitartott.

„Házasságunk alatt mindig együtt voltunk, kéz a kézben jártunk, ezért sokan papucsnak neveztek. Szívesen adtam alájuk a lovat - mesélte Gorbacsov a Gorbacsov.mennyország című dokumentumfilmben, amit március 1-10 között a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfesztivál alatt vetítenek, a járványhelyzet miatt online. Az 1991-es Gorbacsov elleni puccs megviselte Raisza egészségét, enyhe agyvérzést követően látása is megromlott. 1999-ben leukémiát diagnosztizáltak nála, amit a stressznek, és az 1986-os csernobili katasztrófa utáni helyi látogatásnak is tulajdonítottak. Hatvanhét éves korában hunyt el, sírját Gorbacsov gyakran látogatja.

Mihail Gorbacsov a múlt terheit viselő magányos öregember. Március 2-án ünnepli a 90. születésnapját. Egy ember, akit saját honfitársai is megbélyegeztek. A glasznoszty és peresztrojka, azaz egy olyan gazdaság-politikai nyitás felépítője, amely polgárainak a korábbinál jóval nagyobb szabadságot adott abban a Szovjetunióban, amelyet Ronald Reagan amerikai elnök a „Gonosz Birodalmának” nevezett.

Egy ember, akinek köszönhetően leomlott a Berlini Fal. Ugyanakkor az ő kormányzása idején felrobbant csernobili atomerőmű pusztítását elhallgatták. Balti államokban függetlenséget követelő polgárok életükkel fizettek. Tbilisziben és Bakuban szovjet katonák és tankok békés tüntetőket fenyegettek, brutálisan elnyomtak, megöltek. Rövid hatalma levése után végül összeomlott saját birodalma: a szovjet birodalom is.

Gorbacsov a sztavropoli határterület Privolnoje nevű falujában, orosz paraszti családban született. A moszkvai Lomonoszov Egyetem jogi karát végezte el, majd 1967-ben agrárközgazdász diplomát is szerzett. Gorbacsov, aki még egyetemistaként lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába (SZKP), 1955-től szülőföldjén töltött be egyre magasabb Komszomol- és párttisztségeket, majd 1970 áprilisában a sztavropoli határterület pártbizottságának első titkára lett.
A következő évben beválasztották az SZKP Központi Bizottságába (KB), 1978-ban a mezőgazdaságért felelős KB-titkár lett, 1980 októberétől pedig már teljes jogú állandó tagként vehetett részt a legfelső pártgrémium, a Politikai Bizottság (PB) ülésein. Szovjet viszonylatban rendkívül fiatalon, ötvennégy éves korában ért a csúcsra: Viktor Csernyenko halála után, 1985. március 11-én Andrej Gromiko külügyminiszter javaslatára az SZKP KB őt választotta meg a párt főtitkárává. 1988. október 1-jétől elnöke volt a Legfelsőbb Tanács Elnökségének, a szovjet kollektív államfői testületnek is.
Lendülete, kezdeményezőkészsége új színt vitt a megcsontosodott szovjet politikába, véget vetett a brezsnyevi pangás időszakának. Gorbacsov az SZKP 1986. évi XXVII. kongresszusán meghirdette a peresztrojkát (átalakítást), a gazdasági-politikai élet gyökeres átszervezését, majd a glasznoszty (nyilvánosság) 1988-ban bevezetett jelszavával a politika társadalmi ellenőrzését. A gorbacsovi "új politikai gondolkodás" egyik központi eleme volt az a tétel, hogy minden népnek "szuverén joga van a választásra". Irányításával a Szovjetunió eljutott a többpártrendszer bevezetéséig, a demokratizálódás kibontakozásáig. A politikai rendszer megreformálásának keretében bevezették az államfői intézményt, s 1990. március 15-én a pártfőtitkár Gorbacsovot választották a Szovjetunió első - és mint kiderült utolsó - elnökévé.
Az általa elindított változások nyomán "megmozdultak" a szovjet érdekszférába tartozó közép- és kelet-európai országok is, ennek nyomán pedig a régióban véget ért a szocialista társadalomépítési kísérlet. Az 1989. decemberi máltai találkozón Gorbacsov és George Bush amerikai elnök lezártnak nyilvánította a hidegháború korszakát. Az afganisztáni, a kelet-európai és a mongóliai szovjet csapatkivonás, a szovjet-amerikai csúcskonzultációk rendszeressé tétele, az atomleszerelést célzó START egyezmény megkötése, a német egység megvalósulása világméretű átrendeződést hozott. Amikor 1990. október 15-én Gorbacsov megkapta a Nobel-békedíjat, az indoklás kiemelte érdemeit a kelet-nyugati kapcsolatok átalakulásában, továbbá abban, hogy a szovjet társadalom nagyobb nyitottságának megteremtésével hozzájárult a nemzetközi bizalom megerősödéséhez.
Gorbacsov azonban olyan folyamatokat indított el, amelyeket nem volt képes ellenőrzése alatt tartani és végül őt is elsöpörték. A párton belüli konzervatív ellenzék 1991. augusztusi moszkvai puccskísérletét a főtitkári tisztség elvesztése árán politikailag túlélte, de az őt megmentő Borisz Jelcin orosz elnök néhány hónap múltán "kihúzta alóla" országát. A Független Államok Közösségének 1991. december 8-i megalakulása után, december 25-én Gorbacsov lemondott a gyakorlatilag már szétesett Szovjetunió elnöki tisztségéről.
1996-ban elindult az oroszországi elnökválasztáson, de csak a voksok fél százalékát szerezte meg. 2001-ben létrehozta az Oroszországi Szociáldemokrata Pártot, melynek 2004-ig vezetője volt, s még 2012-ben is egy "szociáldemokrata projekten" gondolkozott. 1992-ben létrehozta társadalmi, gazdasági és politikai kutatásokat támogató nemzetközi alapítványát, elnöke lett a Nemzetközi Zöldkereszt nevű környezetvédelmi szervezetnek, alapító elnöke a 2003-ban alakult Világpolitikai Fórumnak, résztvevője nemzetközi konferenciáknak, miközben rengeteg díjban és elismerésben részesült.
Jóllehet hazájában az emberek többsége a Szovjetunió összeomlásával és az azt követő káosszal kapcsolja össze nevét, életútja és tettei alapján világszerte megbecsült, történelmi mércével mért személyiségként ismerik el. 2011-ben, nyolcvanadik születésnapja alkalmából nagyszabású jótékonysági gálaestet tartottak tiszteletére a londoni Royal Albert Hallban, megkapta Oroszország legmagasabb kitüntetését, a Szent András apostolról elnevezett érdemrendet.
Az utóbbi években sokat betegeskedik, több ízben műtötték, szellemileg viszont friss, nyomon követi az eseményeket. Számos cikk, tanulmány mellett több könyvet publikált. 2012-ben megjelent, Egyedül önmagammal című kötetének számottevő részét 1999-ben leukémiában elhunyt feleségének, Raiszának szentelte. 2014 novemberében jelent meg A Kreml után című könyve, amely a Szovjetunió széteséséhez vezető hatalmi harcról szól. Gorbacsov sürgette az orosz-amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat, és reményét fejezte ki, hogy Joe Biden amerikai elnök beiktatása után újraindulhatnak az orosz-amerikai kapcsolatok.

MTI/ Fotó: BIDF