– magyarázta, kiemelve, hogy az alvás alatti légzészavar diagnózisának felállítása minden esetben szén-dioxid-szint monitorizálással kiegészített alvásvizsgálattal és komplex pulmonológiai kivizsgálással történik.
Amennyiben egy gyermeknél igazolódik a légzészavar, a lélegeztetőgéphez való szoktatás és a lélegeztetés beállítása kórházi körülmények között történik, a gyermek különböző alvásfázisaihoz igazítva.
A gépek használatát a klinikán tanítják be a szülőknek, ezután, jellemzően 2-3 nap után, amikor már magabiztosan tudják kezelni ezeket a gépeket, mehetnek haza.
A legtöbb kisgyermek esetében ezek a gépek egész életükben elkíséri majd őket, eddig a száz esetből biztonsággal három gyereknél tudták csak elhagyni a lélegeztetőgépet.
Kisbabák és tinédzser betegek is vannak
Czövek Dorottya arra is kitért, az eddig ellátott száz gyermek többnyire valamilyen izom- vagy központi idegrendszeri betegségben szenved, de gyakoriak az arcot vagy a légzőrendszert is érintő, komplex rendellenességek.
Egyre több az olyan ellátásra szoruló beteg, akiknél obezitás, vagyis túlsúly miatt van szükség otthoni lélegeztetésre. A program betegeinek életkora újszülöttkortól 18 éves korig terjed: a legkisebb baba 2400 gramm volt, a legnagyobb gyermek pedig 170 kiló.
A program századik betege egy csecsemő volt, aki olyan ritka (és Magyarországon egyedülálló) szindrómában szenved, ami az arc fejlődési rendellenességeivel és izomgyengeséggel jár, míg a százegyedik beteg egy tízéves kisfiú volt, Máté, akinek édesanyja, Köves Krisztina arról beszélt, fiának már 3-4 éves kora óta vannak panaszai, amelyek egy nemrégiben elkapott vírus után felerősödtek – így kerültek be a programba. A család szerint a betanítási folyamat nagyon egyszerű volt, a gépet Máté maga is teljesen egyedül tudja kezelni.