Hölgyeim és uraim: íme a felsőbbrendű szürkeállomány. A teszt sikeresen lezajlott, a másokat kéjesen leszóló balliberális elit lebőgött – összegezte a Mandiner.
Gyermekkorom meghatározó olvasmányélménye volt „Az élet játéka” című könyv, melyben a cserfes kis Pollyanna szívós munkával megtanítja mogorva nagynénjét arra, hogy az állandó zsörtölődés helyett keresse és lelje meg mindenben azt, aminek örülni lehet. Így hát,
amikor szembejött a hír Káncz Csaba országszerte osztogatott „geopolitikai jegyzetéről”,
amelyet a Telex is álhírnek minősített (utalván arra, hogy nem, a „geopolitikai szakértő” vágyvezérelt gondolkodásával ellentétben Orbán Viktor nem magányosan, kirekesztve ücsörgött egy asztalnál a NATO-csúcs díszvacsoráján), magam is rögtön felfedeztem két pozitívumot a dologban.
Először is, hogy lám, Káncz Csaba máig is milyen háborítatlanul küldheti bele jeles gondolatait a magyar nyilvánosságba. Ugye ő volt az, aki „geopolitikai szakértőként” gyalázta a szekértáborokon átívelően elismert, tragikus hirtelenséggel elhunyt Potápi Árpádot is, majd alulmúlhatatlanul primitív inszinuációval és kirívóan alaptalan álhírrel szállt bele a miniszterelnök családjába – mindezekért azonban egy hajszála sem görbült ebben az illiberális rezsimben. Tíz- és százezrek előtt gyalázhatja a kormányfőt, sértheti kormánypárti politikusok becsületét, egy kósza komment nem sok, annyit nem küld rá Pintér Sándor. Hát kell ennél szemléletesebb példa a szólásszabadságra? Már nyugodhat is meg mindenki, akinek eddig kétségei voltak a véleménynyilvánítási lehetőségeket illetően.
Ennél is örömtelibb azonban, hogy mire világított rá már-már vakítóan az ostoba „jegyzet”.
Adott Káncz Csaba, a LinkedIn-profilja szerint kiterjedt tapasztalatokkal rendelkező szakképzett politikai tanácsadó, a „kiváló többnyelvű kommunikátor”, aki simán átveszi a magát „igazsághajhásznak” nevező Széky János ÉS-rovatvezető Facebook-posztját – világlátott, poliglott politikai tanácsadóként fel se merül benne, hogy ez az egyedül ücsörgés protokollárisan minimum sántíthat. Hogy a közzétett ülésrendből egy sor állam-, illetve kormányfő hiányzik, akik nyilvánvalóan nem a többiek ölében vagy a konyhában kaptak helyet, hanem például Orbán asztalánál.
Hogy rá kéne nézni a NATO hivatalos honlapjára, ahol már napok óta ott sorjáztak az eseményről a fotók és a videók, világosan cáfolva a bugyuta állítást.
Hogy tájékozódási céllal le lehetne futtatni egy gyors keresést, amelyből akár az is kiderül: ausztrál portálok épp azon keseregnek, hogy a hivatalos fotón (a harmadik sor közepén, a német kancellár mellett álló Orbánnal szemben) az ő vezetőjük a sor legszélén ácsorog, pedig az efféle fotók körülbelüli hierarchiája szerint (idézem) „minél közelebb vagy a kép közepéhez, annál fontosabb a személyed és a nemzeted a világrend szempontjából”.
Nem, a „geopolitikai szakértő” inkább kiteszi a fake newst „geopolitikai jegyzetként”, hadd okosodjon a közel ötvenezer követője, hadd osszák meg ezrével a saját oldalaikon, hadd áradjon a bornírtság.
És itt érkezünk el a lényeghez. Elég ugyanis rákattintanunk a bejegyzés megosztóinak névsorára, és elénk tárul a Művelt Liberális Értelmiség színe-java, élén a Tiszában továbbélő Szadesszel.
Muszáj nevesítenem sajnos, pusztán szemléltetésképpen: a nem akármilyen családból származó Péterfy Gergely egy elődeihez méltó gyors tényellenőrzés helyett négy röhögő fejecske kíséretében terjeszti saját oldalán az álhírt – o tempora, o mores. Magyar Bálint egykori oktatási miniszter kommentár nélkül osztja meg a szöveget – innentől kezdve egyetlen eszdéeszes se mesélje, hogy a 2020-as nemzeti alaptantervtől alacsony szintű Magyarországon a kritikai gondolkodás.
De egy az egyben átveszi az ostobaságot Hodosán Róza tanár, szociológus, az SZDSZ egyik alapítója is, csakúgy, mint a külpolitikában és a protokollban elvileg igen jártas Szent-Iványi István. (Micsoda véletlen egybeesés, hogy ugyanők írogatnak nyílt levelet „az ukrán népnek”, ezzel a körültekintéssel.)
Terjeszti az álhírt továbbá Kaltenbach Jenő jogtudós, egyetemi oktató, korábbi ombudsman is, ahogy az „Egymillióan a magyar sajtószabadságért” oldal, valamint tiszás fórumok egész sora – mind-mind szépen belesétálnak a csapdába, amelyet Káncz Csaba akaratán kívül állított. Tessék, itt van ez a Facebook-poszt, messziről üvölt róla, hogy nem stimmel, de lássuk, hány művelt értelmiségi van annyira vakon O1G-szektás, hogy a méltóságáról megfeledkezve, agyát kikapcsolva, magából így már-már bohócot csinálva ráharap a csalira.
A teszt sikeresen lezajlott, a másokat kéjesen leszóló balliberális elit nem kis része leszerepelt, ezzel pedig világosan bizonyítást nyert, amit eddig is minimum sejtettünk. Ne gyalázzuk őket személyükben, én azt mondom; a tényeket azonban vegyük jegyzőkönyvbe. Aztán ha ezek után a velünk élő SZDSZ némi önkritikával kibírja, hogy ne oktassa ki az első adandó alkalommal megint a magas lóról a józan átlagpolgárt, csak mert az politikailag másként mer gondolkodni, idővel még akár el is felejthetjük ezt a kínos intermezzót. Tényleg csak az kell hozzá, hogy sikerüljön a lebőgés mértékével arányosan visszavenni végre abból a jellegzetes balliberális értelmiségi gőgből.
Máris nyernénk a dologgal.
