A kormányfő úgy fogalmazott: "Mi még értettük őt, ő még értett bennünket. Szovjet megszállás, kommunista diktatúra, ellenállás és népmozgalmak 1988-89-ben, győzelem, szabadság, újraegyesítés és a csúcskancellár, Helmut Kohl, az új államalapító" - tette hozzá a miniszterelnök, megjegyezve, magyar miniszterelnökként 1998-ban néhány hónapig együtt szolgálhatott Helmut Kohl kancellárral, aki "atyai jó barátja, keresztény testvére és hűséges patrónusa volt a közép-európai népeknek". Orbán Viktor jelezte: Merkellel évekig "együtt ették" az ellenzék sovány kenyerét is.
"Majd először ő, aztán öt évvel később mi tértünk vissza a kormányrúdhoz. Együtt csináltuk végig 2010-ben a pénzügyi válságkezelést, harcostársak voltunk az Európai Unió egyben tartásáért folyó küzdelemben, és együtt néztük tehetetlenül és eszköztelenül az Európa számára tragikus orosz-ukrán háború kitörését. A lojális és fegyelmezett németek, a lázadó és szertelen magyarok egy közös célért, egy Európáért, amelyben minden nemzet otthon érezheti magát" - emlékezett a kormányfő. Orbán Viktor hozzátette: ezt követően jött "a szakadás vagy inkább törés, nyílt törés" 2015-ben, "a migrációs invázió". A kormányfő ezt olyan sérülésként jellemezte, ami "után már nem lesz olyan a sportoló mozgása, mint amilyen volt", "rehabilitál, erőlködik, küzd, de inkább csak becsületből, tudja, s egy idő után beismeri, a régi formáját már nem tudja visszanyerni".
A kormányfő úgy folytatta: a migrációs krízis önmagában is komoly próbatétel volt, de "Rubiconná azért vált, mert felfedte a közöttünk lévő mély filozófiai, politikai és érzelmi különbségeket a nemzetről, a szabadságról és Németország szerepéről". "Kiderült, hogy a magyaroknak és más közép-európaiaknak a haza immanens, a nemzet origó, hazaszeretet nélkül nincs egészséges érzelmi élet. Kiderült, hogy a németek az európai civilizáció másik ösvényén haladnak, valamiféle posztkeresztény és posztnemzeti állapot felé" - sorolta. Orbán Viktor szerint mi, magyarok megértettük, hogy a németek "ezt nem problémának, nem bajnak, nem orvosolandó civilizációs betegségnek, hanem természetes, sőt kívánatos, mi több erkölcsileg magasabb rendű állapotnak tartják".
