A háborút követően pusztító hiperinfláció söpört végig a magyar gazdaságon, aminek következtében az akkori fizetőeszköz, a pengő teljesen elértéktelenedett. Ha az embernek tíz pengő volt a zsebében a hajnali órákban, annak vásárlóereje a késő esti időszakra már csak ötöt ért. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 15 óránként csökkent a felére a pénz értéke, másként megfogalmazva ennyi idő alatt az árak megduplázódtak.
A pengő értékének romlása sokáig abszolút rekord volt, például az I. világháborút követő német hiperinfláció sem tudta még csak megközelíteni sem, hiszen akkor „csak” egy billió (vagyis egy milliószor egy millió) márka felelt meg az infláció előtti, 1914-ben forgalomban lévő 1 márkának. A negatív magyar csúcs egészen 2008-ig fennállt. Akkor a gazdasági világválság következtében a zimbabwei dollár döntötte meg, amely teljesen értékét vesztette, a hiperinfláció mértéke elérte az ötmilliárd százalékot.
De vissza Magyarországhoz: a pengő összeomlásához a háború okozta rombolások, a népességcsökkenés, a népességváltozás, a szovjet katonai megszállás és a jóvátételi kötelezettségek, valamint az azt megelőző sokéves hadigazdálkodás egyaránt hozzájárultak.
A háború okozta károkat összesen 22 milliárd pengőre taksálták, s a felméréskor talán senki nem gondolta volna, hogy az akkor felfoghatatlan mértékű összeg hamarosan teljesen értelmét veszti. A forint hivatalos bevezetésekor ugyanis 1 forint 400.000 quadrillió simapengőt, illetve 200 millió adópengőt tett ki.
Tallér legyen vagy máriás? Legyen inkább forint!
A Magyar Nemzeti Bank által készített tanulmány részletesen foglalkozik az újonnan bevezetett fizetőeszköz elnevezésével is. Mint írják, kezdetben maga a név kialakítása is ádáz vitákat generált. A pengőt megelőző, szintén inflálódott korona nem jöhetett számításba. Felmerült a tallér elnevezés, mi több, bankjegyminta is készült tallér felirattal, végül azonban a dollárhoz hasonló neve miatt elvetették. Ugyancsak felmerült a máriás név is (a régi magyar pénzek Patrona Hungariae, Magyarország védőszentje, szűz Mária ábrázolásáról kapta volna a nevét), de a túlságosan vallásos arculat miatt ez a javaslat nem nyerte el a döntéshozók tetszését. Végül az évszázadokon át értékálló, egykori magyar aranypénz nevére, a forintra esett a választás. Ezt Magyarországon – aranyforint néven - először I. Károly (Károly Róbert) vezette be 1325-ben, az itáliai “fiorino d’oro” mintájára. A váltópénz neve viszont maradt a fillér, akárcsak a pengő és a korábbi korona váltópénzek esetében.
