Nem is gondolná, hogyan lett forint a forint

A háborút követően pusztító hiperinfláció söpört végig a magyar gazdaságon, aminek következtében az akkori fizetőeszköz, a pengő teljesen elértéktelenedett. Ha az embernek tíz pengő volt a zsebében a hajnali órákban, annak vásárlóereje a késő esti időszakra már csak ötöt ért. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 15 óránként csökkent a felére a pénz értéke, másként megfogalmazva ennyi idő alatt az árak megduplázódtak.

A pengő értékének romlása sokáig abszolút rekord volt, például az I. világháborút követő német hiperinfláció sem tudta még csak megközelíteni sem, hiszen akkor „csak” egy billió (vagyis egy milliószor egy millió) márka felelt meg az infláció előtti, 1914-ben forgalomban lévő 1 márkának. A negatív magyar csúcs egészen 2008-ig fennállt. Akkor a gazdasági világválság következtében a zimbabwei dollár döntötte meg, amely teljesen értékét vesztette, a hiperinfláció mértéke elérte az ötmilliárd százalékot.

De vissza Magyarországhoz: a pengő összeomlásához a háború okozta rombolások, a népességcsökkenés, a népességváltozás, a szovjet katonai megszállás és a jóvátételi kötelezettségek, valamint az azt megelőző sokéves hadigazdálkodás egyaránt hozzájárultak.

A háború okozta károkat összesen 22 milliárd pengőre taksálták, s a felméréskor talán senki nem gondolta volna, hogy az akkor felfoghatatlan mértékű összeg hamarosan teljesen értelmét veszti. A forint hivatalos bevezetésekor ugyanis 1 forint 400.000 quadrillió simapengőt, illetve 200 millió adópengőt tett ki.

Tallér legyen vagy máriás? Legyen inkább forint!

A Magyar Nemzeti Bank által készített tanulmány részletesen foglalkozik az újonnan bevezetett fizetőeszköz elnevezésével is. Mint írják, kezdetben maga a név kialakítása is ádáz vitákat generált. A pengőt megelőző, szintén inflálódott korona nem jöhetett számításba. Felmerült a tallér elnevezés, mi több, bankjegyminta is készült tallér felirattal, végül azonban a dollárhoz hasonló neve miatt elvetették. Ugyancsak felmerült a máriás név is (a régi magyar pénzek Patrona Hungariae, Magyarország védőszentje, szűz Mária ábrázolásáról kapta volna a nevét), de a túlságosan vallásos arculat miatt ez a javaslat nem nyerte el a döntéshozók tetszését. Végül az évszázadokon át értékálló, egykori magyar aranypénz nevére, a forintra esett a választás. Ezt Magyarországon – aranyforint néven - először I. Károly (Károly Róbert) vezette be 1325-ben, az itáliai “fiorino d’oro” mintájára. A váltópénz neve viszont maradt a fillér, akárcsak a pengő és a korábbi korona váltópénzek esetében.

A fotó illusztráció (Shutterstock)

Amikor egy dollár nem egész 12 forintot ért

Külön érdekesség, hogy a forint és a pengő cserearányát úgy határozták meg, hogy a pengő beváltása teljességgel fölösleges legyen, így ugyanis elmaradt a költséges pénzcsere folyamata. Bevezetésekor a 2, 10 és 20 filléres mellett 1, 2 és 5 forintos érmék kerültek forgalomba. Papírpénzből kezdetben csupán a zöld színű 10, valamint a kék színű 100 forintos létezett.

A forint bevezetésekor az aranyhoz viszonyított értéke 0,07575 gramm volt (másképpen: 1 kilogramm arany 13.210 forintot ért), ez alapján határozták meg az árfolyamát a többi valutához képest is: így a német márkát 0,12 forint, az amerikai dollárt 11,74 forint, az angol fontot 29,35 forint, az osztrák schillinget pedig 0,17 forintos hivatalos árfolyamon jegyezték.

A magyar aranytartalék megmentése

Az új pénz bevezetéséhez nagyban hozzájárult a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és tisztségviselőinek előrelátása és áldozatvállalása. Az 1944. évi német megszállást követően egyértelművé vált, hogy a magyar aranytartalékot biztonságba kell helyezni. Az értékeket és a bank működéséhez szükséges iratokat a személyzettel együtt a budai Várban és Veszprémben, részben föld alatt kialakított, megfelelő védelmet nyújtó épületekben tervezték elhelyezni. A hadiesemények alakulása azonban gyorsan felülírta az eredeti terveket, nyilvánvalóvá vált, hogy itt sincs biztonságban az aranytartalék és számos műkincs. 1944 decemberében egy vonatszerelvény indult el a városból, azonban nem sikerült elhagynia az országot, Fertőboznál feltartóztatták. A tárgyalásokat követően csak január 17-én indulhatott tovább a szerelvény a magyar aranytartalék rejtekhelyéül szolgáló Spital am Pyhrnbe, egy felső-ausztriai községbe.

Az értékeket a település bencés apátságának kriptájában helyezték el, a banki tisztviselők mellett magyar csendőrök látták el a védelmét. Többszáz jegybanki dolgozó érkezett ugyanis az aranykinccsel együtt a mintegy 2000 fős településre, ahol az akkori mintegy 680 fős magyar jegybanki közösség tagjainak ma is több leszármazottja él.

Mivel hamarosan a szovjetek is tudomást szereztek a rejtekhelyről, a legbiztosabbnak azt tűnt, ha a szövetséges csapatok garantálják a majdani újjáépítéshez elengedhetetlenül szükséges jegybanki vagyon biztonságát. Az MNB ezért felvette a kapcsolatot a brit és az amerikai csapatokkal, és Spital am Pyhrnt végül utóbbiak érték el először 1945. május 7-én. Az amerikai hatóságok 1946 augusztusában szolgáltatták vissza Magyarországnak az aranykészletet. Így az fedezetéül szolgálhatott az 1946. augusztus 1-jén bevezetett új magyar forintnak, melynek segítségével sikerült stabilizálni a gazdaságot.

Ha szeretne még több izgalmas részletet megismerni a forintról, érdemes ellátogatni a Pénzmúzeum ingyenes nyílt napjára augusztus 1-jén, ahol szórakoztató programok, valamint a Pénzmúzeum Panoráma Terasz finomságai és egyedülálló, csodás kilátása várja az egész családot!