A kérdés már évszázadok óra foglalkoztatta az egyszerű embereket és a tudósokat is. Végül a XIX. század második felében egy brit fizikus, báró John William Strutt fejtette meg, akit 1904-ben Nobel-díjjal is jutalmaztak.
Mai tudásunk szerint a levegő egy színtelen gázkeverék, az alkotó molekuláin pedig szétszóródik a napfény. A rövidebb hullámhosszúságú színek – így a kék is – szóródása erősebb, ezért látjuk kéknek az égboltot, ha nappal feltekintünk.