Mit tehetünk a gerincünk egészségének megőrzésért?

1. Gyermekkori prevenció: hagyjuk a gyerekeket szabadon mozogni!

A gerinc egészsége szempontjából kiemelkedő jelentősége van a megelőzésnek. Már csecsemő- és kisgyermekkortól lehetővé kell tenni a szabad mozgást, az egészséges mozgásfejlődést – hívta fel a figyelmet Horváth Nikoletta. A gerinc harmonikus görbületei a különböző mozgásfejlődési állomások során alakulnak ki: magzati korban a gerincnek egyetlen nagy, előrehajló íve van, ezzel jövünk a világra. Hasonfekvő helyzetben a fej emelésével jön létre a nyaki gerinc hátrahajlása (lordosis), az ülő helyzet felvétele a háti gerinc egészséges előrehajlását (kifózisát), az álló helyzet pedig az ágyéki szakasz hátrahajlásának (lordosisának) kialakulását segíti elő. A csecsemőkorban észlelt tartásbeli aszimmetriák, féloldalas állapotok, izomtónus-eloszlási zavarok és a csípőmozgások eltérései kezelés, tornáztatás nélkül a későbbiekben a ferde testtartás rögzüléséhez, gerincaszimmetriákhoz, esetleg komolyabb gerincferdüléshez is vezethetnek. A normális mozgásfejlődés genetikailag kódolt folyamat, melynek „végigfutását” elő kell segíteni, pontosabban hagyni – hangsúlyozta a szakember. Hozzátette: ez a záloga a gerinc élettani fejlődésének és az izomrendszer harmonikus erősödésének.

A mozgás fizikai vagy pszichés gátlása, vagyis ha például nincs elegendő mozgástér vagy a kisgyermek figyelmét feleslegesen kötjük le monitorral, okostelefonnal, akkor a genetikusan kódolt program lefutását blokkoljuk, amivel kárt okozunk – emelte ki Horváth Nikoletta.

2. Fontosak a fiatalkori szűrővizsgálatok

Óvodáskortól a kamaszkor végéig fontosak a rendszeres mozgásszervi szűrővizsgálatok, amelyek célja, hogy időben észleljünk kezdődő gerincdeformitásokat, és megfelelő kezeléssel megakadályozzuk ezek fokozódását, romlását – tájékoztatott az egyetemi tanársegéd. Egy ártalmatlannak tűnő hanyagtartás, amikor a rossz (púpos) tartás még teljes mértékben kiegyenesíthető, évek alatt egy merev, nehezen vagy egyáltalán nem korrigálható deformitássá alakulhat. Az ilyen állapotok célzott gyógytornát igényelnek, a gyerek ezeket magától nem növi ki – hangsúlyozta.

Horváth Nikoletta elmondta, hogy az úszás mint univerzális javaslat a gerincferdülés kezelésére egy régen megdőlt tévhit és hibás gyakorlat. Az úszással eltöltött évek ebből a szempontból a megelőzés és a terápia tekintetében is elvesztegetett időt jelentenek, az úszás nem helyettesíti a gyógytornát.

A hanyagtartást fizikális és képalkotó vizsgálatok segítségével ortopédorvos tudja elkülöníteni a komolyabb, ferdülést okozó, fűzőkezelést vagy akár már gyermekkorban műtéti ellátást is igénylő gerincbetegségektől, ritkán fejlődési rendellenességektől. A szakorvos kiemelte, hogy az iskoláskor azért is kritikus időszak a gerinc egészsége szempontjából, mert a gyermekek mozgása az egész napos ülés miatt korlátozott, a testnevelésórákon jellemzően kevés a gimnasztika, a gyerekek stresszesek, ami szintén rontja a tartást, ráadásként nehéz iskolatáskát is kell cipelniük – ez utóbbi önmagában nem okoz gerincferdülést, de felesleges terhelést jelent.

A scoliosis (gerincferdülés) gyakorisága 1-3 százalék közé tehető, míg a Scheuermann-betegség a népesség 8-10 százalékát érinti. Felnőtt korban a gerincbántalom a leggyakoribb olyan mozgásszervi tünet, ami a munkából való kiesés oka. Az emberek 60-80 százaléka élete során legalább egyszer tapasztal derékfájást és a felnőttek kb. 5-10 százaléka él krónikus, azaz három hónapnál hosszabb ideig tartó derékfájással. A nyaki panaszok változóbbak, ezek előfordulási aránya életünk során kb. 20-70 százalék. Ezért megelőzésképpen fiatal felnőttkortól szinte mindenkinek érdemes lenne hetente legalább 2-3 alkalommal 30 perces gerinctornát végeznie, különösen, ha nem sportol rendszeresen. Erre hosszú távon akár az online gerinctornák is megfelelhetnek, de egyrészt nem mindegy, hogy azokat milyen szakember állította össze, másrészt érdemes ezeknek a gyakorlatsoroknak a helyes végzését először hagyományos jelenléti foglalkozásokon, hiteles edző vagy gyógytornász útmutatásai szerint megtanulni és begyakorolni.

3. Nemcsak a gerincre kell figyelni, hanem a teljes vázrendszerre!

A gerinc egészségének alapfeltétele a teljes váz-, izom- és ízületi rendszer karbantartása, egészséges mozgásképességének megőrzése. Ha például nem mozog jól a csípőízület, a kieső mozgást az ágyéki gerincünkkel kompenzáljuk, aminek következménye a gerinc túlterhelése vagy diszharmonikus mozgása lesz – magyarázta a tanársegéd. Ezért gerincbántalmak esetében nem csak a gerincet kell tornáztatni és a törzsizmokat erősíteni, hanem a saját gerincünk alakjának, a deformitásunk jellegének ismeretében, megfelelő szakember, gyógytornász útmutatásai szerint javasolt egy egyénre szabott, teljes testre kiterjedő mozgásterápia rendszeres végzése.

4. Egészséges életmód: sosem késő elkezdeni

A gerinc egészségének megőrzésében és visszaszerzésében nagy szerepe van a rendszeres testmozgásnak, az egészséges életmódnak, a túlsúly elkerülésének. Horváth Nikoletta elmondta, hogy a gerinc sem az inaktivitást, sem a túlterhelést nem szereti, ahogyan a többi ízületünk sem. A nehéz terhek cipelése, a túlsúly, a túl intenzív versenysport, a rossz technikával kivitelezett, berögzült, hibás mozgásminták tartós ismétlése a munka vagy edzés során a gerinc korai degeneratív elváltozásaihoz, kisízületi kopáshoz, porckorong-degenerációhoz, sérvhez, instabilitáshoz, illetve blokkokhoz vezethetnek. Idősebb korban sem késő elkezdeni a gerinctudatos életet vagy gyógytornát, mert a rendszeresen, helyesen végzett torna, sport bármely életkorban javíthatja az életminőséget, csökkentheti a fájdalmakat. Emellett a csontritkulás megelőzésének alappillére is a rendszeres testmozgás.

Az ülőmunka közben felvett rossz testtartásból adódó egészségügyi panaszok megelőzéséhez és kezeléséhez a Semmelweis Egyetem szakemberei összeállítottak egy irodai környezetben és otthon is végezhető gyakorlatsort:

5. Lehet, hogy komolyabb betegség áll a háttérben!

Előfordulhatnak olyan betegségek, állapotok, amikor a hát- vagy deréktáji fájdalmak hátterében komolyabb belső szervi betegségek állnak – hívta fel a figyelmet Horváth Nikoletta. Makacs, mozgással nem összefüggő, nem típusos fájdalmak esetében gondolni kell belgyógyászati, urológiai, kardiológiai, nőgyógyászati, pulmonológiai betegségekre is (gyomorfekély, epekő, szívbetegségek, vesebetegségek stb.) és ritkán, de előfordulnak gerinc, illetve gerincvelő eredetű daganatok is. Ezért nem érdemes orvosi kivizsgálás nélkül mozgásterápiába kezdeni, annak feltétele mindenképpen a fenti állapotok kizárása és a diagnózis ismerete.