Mikroműanyagat mutatta ki olyan ételkonzervekben, amelyeket bárki leemelhet, bármely bolt polcáról. A mikroműanyag probléma ugyan még vita tárgya, de lehetséges, hogy jelentősebb a globális felmelegedésnél is. És miért? Mert egyelőre úgy tűnik, megállíthatatlan a terjedése.
Németh Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víz- és Környezetbiztonság Tanszékének egyetemi docense szerint rengeteg műanyagot gyártunk. 400 millió tonnát. Ez nagyjából annyi, mint a Puskás stadion súlya. De talán ezzel még nem is lenne nagy baj, de az már a tragédia kategóriába tartozik, hogy a műanyagokat elszemeteljük.
Legnagyobb részben a PET palackok árasztják el a folyók, tavak, tengerek és óceánok vizét.
„Fizikai aprózódás, amikor egy vízbe egy vízfelületre kerülnek ezek a műanyag hulladékok, és aztán a hullám mozgás miatt, ott napok, évek, hetek alatt, eldörzsölődnek mikroszkópikus részek válnak le, belőlük, vagy eltöredeznek” – magyarázta.
Egy egyszerű mindennapi használatban levő PET palack több mint 400 év alatt aprózódik fel és szóródik szét.
Tehát, ha Károlyi Gáspár, aki magyarra fordította a Bibliát 1590-ben eldobott volna egy palackot, akkor az mára bomlott volna le. Sok idő.
A nap UV sugárzása megváltoztatják a műanyagok kötéseit, azaz törékennyé teszik, és ami el tud törni az el is törik, a mikroműanyag esetében fel is aprózódik.
„A biológiai aprózódás során a vízben elsősorban kis rákocskák, elaprózzák a szájszervükkel ezeket a műanyagokat, merthogy ezekre algák telepednek, az algákat pedig megeszik és hozzá harapják, mint a szendvicset” – részletezte Németh Zsolt.
A táplálék láncba máris bekerült a mikroműanyag és ez jelenlegi tudásunk szerint, ott is marad, mert nagyon nehéz szűrni.
Az apró tengeri rákocskák pedig tudtunkon kívül még kisebbre darabolják a műanyagot.
„Mérések szerint, olyan 1-1,7 millió kis darabot csinálnak egy átlagos műanyagzacskóból. Nyilván ezt utána már a környezetből nem lehet eltávolítani. És bekerül a táplálékláncba, mert más magasabb rendű víziállat, például halak is megeszik ezeket a műanyag szemcséket” – tette hozzá a szakember.
De találtak mikroműanyagot az Antarktisz jégfelszínén, a Himalája gleccsereiben, a mélytengerekben és gyakorlatilag mindenhol.