Hátborzongató hangot vettek fel az óceánban, jellegzetes "ének" terjeng a vízben

Az Antarktisz jégtakaróin időnként repedések keletkezenek, a leváló jégtömbökből lesznek aztán az óceán vizében úszó hatalmas jéghegyek.

Kevesen tudtuk, hogy ekkor ezek a jéghegyek "énekelni" kezdenek, az óceán leghangosabb természetes hangját kibocsájtva ezzel. A bálnadal-szerű zaj a jéghegyek egymásnak ütközéséből, és sziklás aljuknak a tengerfenékhez történő csiszolódásából, karcolódásából származik. Az így létrejövő "dal" több ezer mérfölddel távolabb, az Indiai-óceánon is észlelhető - írja a BBC.

A jéghegy méretétől függő frekvenciájú, kísérteties hangok a leszakadt jégtömbök szomorú, elkerülhetetlen sorsáról tanúskodnak, egyfajta gyászdalnak is tekinthetők, mivel a gleccserről való leválásukkal elkezdődik elkerülhetetlen haláluk.

Ahogyan a melegebb vizek felé kezdenek sodródni, az olvadás következtében kisebb darabokra esnek, így az általuk kibocsátott hangok dalból harsány csörömpöléssé változnak.

A fotó illusztráció: Shutterstock

A kutatók a bolygó másik felén, a Jeges-tengeren is vizsgálták a jéghegyek kibocsájtotta hangokat, amelyek ott másfajta, de hasonlóan fülsiketítő zajokat keltenek, amikor Grönland hatalmas gleccsereiről leválva szétszakadnak.

A tudósok a jéghegyek kibocsájtotta hangok kutatásával a jéghegyek születésének és halálának titkaiba akarnak betekinteni, és főleg arra kíváncsiak, hogy hogyan változtatja meg ezeket a folyamatokat az éghajlatváltozás.

A jéghegyek által keltett zaj azonban nem csak az éghajlatkutatókat érdekli. A felfoghatatlan erejű "dal" ugyanis hatással lehet a pólusok körüli tengeri élővilágra is.

A grönlandi jéghegyek által keltett hangok a leghangosabb természetes zajforrások az Északi-sarkvidéken. A grönlandi Bowdoin-gleccserről leszakadó egyik jéghegy hangjait 2019 júliusában rögzítették a tudósok. A leválás egy olyan, 30 percig tartó robbanásszerű hangot produkált, amely egy 0,1-7,6 tonnás TNT detonációjának felelt meg.

Az esemény hangja ugyanabban a frekvenciatartományban volt, mint amit a rejtélyes sarkvidéki tengeri emlősök, a narválok használnak egymás közötti kommunikációjukhoz.

A hatalmas jéghegyek által keltett zaj károsíthatja a homlokukból kinövő agyaruk miatt "tengeri unikornisként" is emlegetett állatok,  és más tengeri emlősök hallását.

A Déli-óceánon azonban a jéghegyek fülsiketítő hangjai a tudósok szerint befolyásolják a kék bálnák énekét is, amely az elmúlt évtizedekben egyre mélyebbé vált, és az év bizonyos szakaszaiban hangosabb is lett.

A franciaországi Bresti Egyetem kutatói szerint ennek az az oka, hogy a bálnák a jéghegyeknek az éghajlat változásával módosuló hangjait kompenzálják, mivel az óriás jégtömbök pont a kék bálnák hangjához hasonló frekvencián "szólalnak meg", így a hatalmas tengeri emlősöknek nagyobb hangerőre van szükségük ahhoz, hogy tudjanak egymással kommunikálni.