"A romákat eddig nem vitték. Most a hét közepén a szürtei romatelepen dzsipekkel jelentek meg rendőrök és katonák. Házról házra jártak. Mindenhová bementek. Még kutya is volt velük. A fiatalabbak a sáncokon át szaladtak ki a mezőre a szakadó esőben" – kapjuk a hírt.
Riadólánc a megmaradt magyarok között
Közben valaki azt mutatja, hogy riadóláncban értesítik egymást az egyik közösségi oldal zárt csatornáján. Azon keresztül nyomon lehet követni éppen, hol vannak ellenőrzések, összeírások. A gyors és átlátható kommunikációt piktogramok, egyértelmű jelzések segítik, amit kitaláltak és mindenki megtanult az elmúlt hónapok során.
A csatorna bejegyzései szerint miközben Csapon nézzük végig, hogyan dolgozik a “sorozó osztag”, bőven van még belőlük a környéken. Leterítették az ungvári járást. Ma ez a terület van fókuszban. Azért a riadólánc szerint Munkácsot sem hagyták ki, ezúttal sem, pedig két napja ott állítólag egészen eredményes volt a begyűjtés.
Idehaza a minap az a hír járta, hogy sokkal több lehet a kárpátaljai halott, mint amennyit bevallanak és Mezőterebesen egy hűtőkamion már tele van a holttestekkel. Naponta csak négyet-ötöt adnak ki. Több hiteles forrásunkat már előzetesen megkérdeztük, hallottak-e hűtőkamionról. De nem hallottak ilyet.
Óva is intettek, mert ha létezne ilyen, az is katonai objektumnak minősülne, amit ha csak megkísérel valaki megközelíteni, arról felvételeket készíteni, kémkedésért, kollaborációs váddal azonnal letartóztathatják.
A sztrabicsói hűtőkamrák nyomában
Azért csak nem hagy bennünket nyugodni a dolog: úton Munkács felé megállunk Sztrabicsónál. Már ez furcsa, hogy a terjedő hírben Mezőterebest említenek, miközben ezt a falut soha nem hívták még a kárpátaljai magyarok sem Mezőterebesnek.
Egészen egyszerű okból: ez egy kicsi ruszin falu, ahol egy darab magyar nem él. Ugyanerre jutunk mi is, amikor a helyi ivó vagy kisbolt környékén kérdezgetni próbáljuk az embereket. Senki nem beszél magyarul.
Egy idősebb, ősz hajú férfi nem adja fel és kézzel-lábbal mutogatva igyekszik nekünk elmagyarázni, hogy itt nincsenek magyarok. Azt nem érti, hogy mit keresünk, de arra van Csap, amarra meg Munkács – mutat határozottan görbe ujjával. Legalábbis valami ilyesmit jelenthet, amit magyaráz, mielőtt egy indulatos legyintéssel letud minket, felül a kerékpárjára és elteker.
A nyelvi nehézségek okán azt nem fogjuk megtudni, mit láttak, hallottak az itt élők, ők kiszúrtak-e bármi gyanúsat mostanában.Végigjárjuk a települést – nem sok idő, alig egy-két utca az egész.
Hacsak nem a nyílt utcán, az emberek szeme láttára intézik abszurd módon a halottrejtegetést, akkor Sztrabicsó egyetlen része jöhetne szóba: a falu mögötti, a vasúti sínek melletti elhagyatott rész, régi romos épületekkel. Körüljárjuk ezt is, de itt csak szemetet gyűjtenek valakik. Abból viszont nem keveset hordtak össze.