Lehetett volna annyi eszük, hogy nem hívnak meg ide egy ilyen együttest. Ez a rohadt pénz ennyire fontos? – nyilatkozta Orbán Viktor múlt pénteken a Kossuth Rádióban annak kapcsán, hogy a kormánynak kellett kitiltania Magyarországról az antiszemita botrányairól ismert Kneecap zenekart, amely a tiltakozások ellenére is felléphetett volna a Sziget Fesztiválon.
Mégsem csak a pénz számít?
A koncert megtartásához való ragaszkodás azért is volt nehezen érthető, mert szinte a teljes balliberális értelmiség hevesen tiltakozott a Kneecap szerepeltetése ellen. Csak néhányan az aláírók közül: Koncz Zsuzsa, Groó Diana, Parti Nagy Lajos, Gálvölgyi János, Spiró György, Mundruczó Kornél, Nemes-Jeles László, Röhrig Géza, Garaczi László, Gárdos Péter, Erdély Mátyás, Kepes András, Hegedűs D. Géza, Mácsai Pál, Fliegauf Bence, Szalóki Ági, Herendi Gábor, Presser Gábor és Geszti Péter.
A Sziget szervezőinek eljárása, illetve a terrorista szervezeteket éltető északír együtteshez való makacs ragaszkodás azonban érthető lehet, ha a fesztiválalapító Gerendai Károly és Mazen Al Ramahi jordán állampolgárságú arab üzletember közötti kifejezetten jó viszonyra tekintünk. Ramahinak ugyanis szívügye a palesztinkérdés.
Gerendai és Al Ramahi pedig régóta üzlettársak. A Sziget Fesztivál megálmodójának egyik luxusétterme a palesztin származású férfi belvárosi szállodájában található, így logikus magyarázat lehet, hogy Al Ramahi lehetett az, aki igyekezett elérni:
a fesztivál szervezői nehogy engedjenek a nyomásnak, és lemondják az Izrael-ellenes rapbanda budapesti fellépését.
Egy Mazen Al Ramahit ismerő forrásuktól úgy tudja a Mandiner, hogy az üzletember közel áll a Palesztin Nemzeti Felszabadítási Mozgalomhoz (FATAH). Sőt, több rokona – például a nagybátyja és az unokahúga – is a Palesztin Hatóságnak dolgozik. Al Ramahi egy korábbi interjúban egyébként maga is beszélt arról, hogy rokonai Ramalláhban élnek, ami a Palesztin Nemzeti Hatóság nem hivatalos fővárosa.
