Összeállításuk első részében részletesen bemutatják a védelmi kiadások jelentős emelkedését: Lengyelország például már 2024-ben négy százalékra, a NATO elvárásának duplájára emelte ilyen költéseit a GDP arányában. Eközben az EU nagyszabású hadiipari fejlesztésekről szövöget terveket, mindezt úgy, hogy a beruházások egy részét hitelből finanszíroznák. A háborús készülődés mértékét mutatja, hogy több tagállam a polgári védelmi infrastruktúra – óvóhelyek, légoltalmi szirénák, vészhelyzeti készletek – megerősítését is gőzerővel végzi.
Az ukrajnai háború hatására szinte minden európai ország növelte a védelmi kiadásait, sokan a NATO által célul kitűzött GDP-arányos két százalék fölé tervezik emelni ráfordításaikat, vagy ezt már meg is tették. Németországban Olaf Scholz kancellár a háború kitörése után bejelentette a „Zeitenwende”, azaz a korszakváltás politikáját: százmilliárd eurós alapot hoztak létre a Bundeswehr gyors fejlesztésére. Erre jelenleg nagy szükségük van, ugyanis Németország hiába gyárt elsőrangú fegyvereket, a két világháborúban játszott szerepük miatt hagyományosan idegenkedtek a haderő nagyobb fejlesztéseitől. A cél azonban világos, Boris Pistorius védelmi miniszter „Kriegstüchtig” („háborúra készen”, „háborús készültség”) seregről beszélt.
Franciaország szintén jelentős haderő-modernizációba kezdett. A parlament 2023-ban fogadta el a 2024–2030 közötti katonai tervezési törvényt, amely összesen 413 milliárd eurót irányoz elő védelmi célokra. Ez azt jelenti, hogy Franciaország éves védelmi büdzséje 2030-ig nemcsak nominálisan nő jelentősen, hanem arányaiban is: a kiadások várhatóan meghaladják a bruttó nemzeti termék három százalékát a következő években.
Lengyelország a legaktívabban fegyverkező európai országgá vált a háború óta. 2024 májusában bejelentették az „East Shield” nevű, tízmilliárd zloty (2,5 milliárd dollár) értékű program részleteit a lengyel–fehérorosz és oroszországi határ védelmének megerősítésére. Ez különösen fontossá vált, mióta a hibrid hadviselés részeként Fehéroroszország és Oroszország 2021 óta többször is megpróbálta migránsok tömeges átjutásával destabilizálni Lengyelország keleti határait. Varsó 2024-ben gazdasági teljesítményének több mint négy százalékára emelte védelmi kiadásait. Ez arányaiban a legmagasabb érték a NATO-n belül az Egyesült Államok és Görögország után.
Svédország – amely a háború hatására feladta semlegességét és 2023-ban csatlakozott a NATO-hoz – 2024-re hozzávetőleg 120 milliárd svéd koronára, vagyis 11 milliárd dollárra emelte katonai költségvetését, nagyjából megduplázva azt a 2020-as szinthez képest. Ezzel 2024-ben elérte a GDP-hez mért kétszázalékos arányt, és egy többpárti védelmi bizottság további emelést javasol 2,6 százalékra 2030-ig.
Észtország, Lettország és Litvánia, vagyis a három Oroszország mellett elhelyezkedő balti NATO-tag védelmi költései már 2022-ben meghaladták a nemzeti össztermék két százalékát, és közösen azt a célt tűzték ki, hogy rövid időn belül háromszázalékos GDP-arányos szint fölé emelik költéseiket. Ennek megfelelően Észtország 2024-ben hozzávetőleg a GDP 3,2 százalékát költötte haderejére, Litvánia 2025-re három százalék körül tervez, Lettország pedig 2027-re éri el a három százalékot a finanszírozási tervek szerint.
Az Egyesült Királyság szintén növelte védelmi ráfordításait a háború nyomán. 2025 elején – az időközben lezajlott kormányváltást követően – az új brit miniszterelnök megerősítette, hogy 2027-ig a GDP 2,5 százalékára emelik a honvédelmi kiadásokat. Ez évi további 13,4 milliárd font többletet jelent majd a jelenlegi szinthez képest. Az orosz–ukrán háborúban az Ukrajnának nyújtott brit segítség rávilágított a szigetország haderejének gyengeségeire, például arra, hogy jelentős lőszergyártó-kapacitás kiépítésére van szükségük. Ez a jelenség az uniós országokban is látványossá vált, így világos lett, hogy fel kell rázni a védelmi ipart.