Brüsszel mindent odaadna Ukrajnáért, másoknak csak az ígéret jut

Szerbia EU-csatlakozási tárgyalásainak tizenegy éve röviden úgy foglalható össze: stagnálás és visszalépés. Brüsszel folyamatosan új követelményeket állít az Unióba igyekvő balkáni ország elé, s nem értékeli Belgrád reformtörekvéseit. Amíg Szerbia esetében folyamatos a számonkérés, addig a háborúpárti európai uniós vezetés Ukrajnát soron kívül bevinné az EU-ba. Brüsszel ezzel arcul csapja a szerbeket és más nyugat-balkáni nemzeteket, amelyek az elmúlt években keményen dolgoztak azért, hogy megfeleljenek a sokszor nem túl objektív újabb és újabb kritériumoknak.

Az Európai Tanács honlapja szerint a balkáni ország 2009 decemberében adta be az európai uniós tagság iránti kérelmét. Szerbia 2012 márciusában kapta meg az uniós tagjelölti státust. A csatlakozási tárgyalások 2014 januárjában vették kezdetüket. Eddig mindösszesen 22 tárgyalási fejezetet nyitottak meg.

Brüsszel több mint egy évtizede várakoztatja Szerbiát

Több mint tizenegy évvel ezelőtt kezdte meg Szerbia az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalásokat. A folyamat mérlege a következő: 22 tárgyalási fejezetet nyitottak meg, de a 35-ből mindössze kettőt zártak le ideiglenesen.

Bár a köztársasági elnök és a kormány kilátásba helyezte, hogy 2024 végére a tagállamok zöld jelzést adhatnak az új 3. klaszter megnyitásának, ami további három új fejezet megnyitását jelentené, ez nem valósult meg. Brüsszel nem hagyta jóvá a lépést.

Pedig Belgrád a maga részéről igyekszik mindent megtenni, s az ország stratégiai célkitűzése az uniós tagság. Az elmúlt évben például Szerbia elfogadta az Európai Unió nyugat-balkáni növekedési tervének végrehajtására vonatkozó reformmenetrendet. A kormány az EU egyes politikáihoz való csatlakozáson is dolgozott, például az egységes euró fizetési övezethez (SEPA). A fő cél – új fejezetek megnyitása – azonban három év stagnálás után sem valósult meg.

Grafika: Magyar Nemzet

Az elmúlt öt évben Szerbia csak egy tárgyalási klasztert tudott megnyitni 2021 decemberében, ami négy új fejezet megnyitását eredményezte. Szerbia útjának fő akadályai Brüsszel szerint a jogállamiság helyzete és az EU közös külpolitikájához való igazodás hiánya, amelyeket a tagállamok kormányai a továbbra is leeresztett „sorompó” okaként említenek.

Szerbia ugyanis nem csatlakozott az orosz–ukrán háború után a Moszkva elleni szankciókhoz.

Időközben Montenegró, amely két évvel korábban kezdte meg a tárgyalásokat, mint Szerbia, már 2020-ban meg tudta nyitni az összes tárgyalási fejezetet, és nemrég el is kezdte azokat lezárni.

Alekszandar Vucsics elnök nemrégiben ambiciózusan 2026 végét jelölte meg határidőként, ameddig az országnak teljes mértékben összhangba kellene hoznia jogszabályait az európai jogszabályokkal. Ennek eléréséhez az egész folyamatnak jelentősen fel kellene gyorsulnia az elmúlt 11 év dinamikájához képest.

Ehhez viszont nem nem elegendő Belgrád szándéka, a brüsszeli elit jóváhagyása nélkül nem tud előrébb jutni az ország, s míg a korrupcióban fürdőző Ukrajnát minden egyes megszólalással dicsérik az EU vezetői, így a háborúpárti Manfred Weber és Ursula von der Leyen is, addig Szerbia számára a legtöbb esetben csak a kritika jut.

Brüsszel mindent odaadna Ukrajnáért

Mint arról a Magyar Nemzet korábban már beszámolt, Ukrajna támogatása és az orosz–ukrán háború folytatása minden felett áll Brüsszel számára.

Manfred Weber nem egyszer hangoztatta, Ukrajna gyorsított uniós csatlakozása mindenek előtt áll, még akkor is, ha Kijev csatlakozása hatalmas kockázatokkal járna az EU számára. Weberéhez hasonló az álláspontja a háborúpárti Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság vezetőjének is. Úgy fogalmazott:

Magyarország kormánya a közösségi oldalán Ukrajna EU-csatlakozásával kapcsolatban a következőket írta: 

A bejegyzéshez csatolt videóban pedig az olvasható, hogy a Tisza Pártot magába foglaló Európai Néppárt Ukrajna gyorsított csatlakozásáról és még több pénz küldéséről döntött.

Szerbiának csak igéretek jutnak

A Kortárs Politikai Központ (CSP) Szerbia EU-tagsági tárgyalásainak tíz évéről szóló, tavaly közzétett elemzésében emlékeztetnek Szerbia 2011-es tagjelölti véleményére, amikor az Európai Bizottság úgy ítélte meg, hogy a tagsági kritériumok középtávon teljesíthetők lennének.

Az akkori becslés szerint Szerbia öt év alatt teljesíthetné a tárgyalások lezárásához szükséges összes feltételt, és az Európai Unió tagjává válhatna.

Ezután 2018-ban Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke közzétette a bővítési stratégiát, amely szerint Montenegró és Szerbia optimista forgatókönyv esetén, amely magában foglalná a tagságra való teljes felkészültség elérését, éppen ebben az évben, 2025-ben csatlakozhatna az EU-hoz.

Ezt az ambíciót azonban nagyon hamar feladták.

Ahelyett, hogy Szerbia reformfolyamata és az EU felé vezető útja felgyorsult volna, a CSP kiadványában bemutatott különböző adatok azt mutatják, hogy a folyamat lelassult. Ezt nemcsak az Európai Bizottság jelentései, hanem a szerb kormány belső dokumentumai is alátámasztják.

Az Európai Bizottság jelentéseinek értékelései szerint Szerbia általános EU-tagsági felkészültsége az elmúlt tizenegy évben nem javult jelentősen. Ezek a jelentések, amelyek a reformfolyamat minőségét elemző és értékelő legfontosabb dokumentumok, évről évre Szerbia szerény előrehaladását mutatták a tagságra való felkészültség tekintetében. A folyamat kezdetén ez az értékelés 2,91 volt az 1-től 5-ig terjedő skálán, míg az Európai Bizottság legutóbbi jelentése szerint ez az érték 3,11.

Azaz az unió vezetői szerint nem elegendő az, amit Belgrád véghez visz az EU felé vezető úton. Eközben Ursula von der Leyen szerint Ukrajna már 2030 előtt tagja lehet az Európai Uniónak.

A jelenlegi helyzet azt sugallja, hogy Szerbiának jelentős erőfeszítéseket kell tennie és fel kell gyorsítania reformjait, ha közelebb akar kerülni az EU-tagsághoz. Kérdés viszont az, hogy Brüsszel számára mi lenne elegendő, hiszen folyamatosan újabbnál újabb elvárásokat támaszt a balkáni ország elé.

A Balkánnal óvatos, a háborúban álló Ukrajnát tárt karokkal várja Brüsszel

Az EU-csatlakozási folyamat lassúsága nemcsak Szerbia belső problémáinak következménye, hanem tükrözi az EU bővítési politikájának változásait és az unión belüli kihívásokat is. Az elmúlt évtizedben az EU számos válsággal szembesült, beleértve a gazdasági nehézségeket, a migrációs kihívásokat és a brexit okozta bizonytalanságot. Ezek a tényezők hozzájárultak ahhoz, hogy az EU óvatosabban közelítsen a további bővítéshez, legalábbis a balkáni országok ügyében. 

Ugyanez az óvatosság azonban nem figyelhető meg akkor, amikor egy háborúban álló országot akar soron kívül bevenni az EU-ba Brüsszel.

A szerb társadalom hozzáállása az EU-csatlakozáshoz szintén fontos tényező. Bár a közvélemény-kutatások szerint a szerbek többsége továbbra is támogatja az EU-tagságot, az elmúlt években növekedett az euroszkeptikusok aránya. Ez pedig jelentős mértékben annak köszönhető, hogy a szerbek megunták a hitegetést és a csuklóztatást. További okok, a csatlakozási folyamat elhúzódása, részben pedig a Koszovóval kapcsolatos kérdések megoldatlansága.

A Koszovóval való kapcsolatok normalizálása továbbra is kulcsfontosságú kérdés Szerbia EU-csatlakozási folyamatában. Bár történt előrelépés a Belgrád és Pristina közötti párbeszédben, a végleges megoldás még várat magára.

Az EU világossá tette, hogy Szerbia teljes jogú taggá válásának feltétele a Koszovóval való kapcsolatok rendezése.

Forrás: Magyar Nemzet / Borítókép: Ursula von der Leyen hivatalos Twitter-oldala