Brüsszel tehát az adórendszeren keresztül gyakorlatilag versenyelőnyhöz juttatná a bevándorló hátterű munkavállalókat a hazai munkaerővel szemben, és így ösztönözné őket, hogy többet dolgozzanak.
A jelentés leírja, hogy a családi adókedvezmények és a gyermekek után járó juttatások miatt sok migráns kevesebb ösztönzést érez arra, hogy teljes állásban dolgozzon, vagyis a rendszer maga tartja bent őket a segélyekre hagyatkozás és részmunkaidő ördögi körforgásában.
Sokak fejében meg sem fordul, hogy dolgozniuk kéne
A jelentésből az is kiderül: a migránsok jelentős része, 12,9 százaléka soha nem is próbált meg munkát keresni.
A tanulmányból kiderül, hogy a bevándorlók munkakeresését a következő tényezők nehezítik:
- Nem ütközött nehézségekbe: 59, 6%
- Soha meg sem próbált dolgozni: 12, 9%
- Nyelvi akadályok: 6,3%
- Nem ismerték el a képesítését: 4,2%
- Nem akadt számára megfelelő munka: 4%
- Külföldi származás miatti diszkrimináció: 2,2%
- Nem volt állampolgársága vagy letelepedési engedélye: 2%
- Egyéb indok: 8,8%
A nők esetében különösen magas ez az arány: a Bizottság szerint háromszor nagyobb eséllyel nem is lépnek be a munkaerőpiacra, mint a férfi bevándorlók.
Egyenlő pálya, egyenlő esélyek?
Brüsszel egyúttal azt is tervezi, hogy közös európai szabályokat vezessen be a harmadik országbeli képesítések elismerésére.
Ez a „Skills Portability Initiative” néven emlegetett javaslat 2026-ra várható, és minden tagállamot arra kötelezne, hogy egyszerűsítse és gyorsítsa a külföldi diplomák, szakképesítések honosítását.
A kritikusok szerint ez gyakorlatilag a képzetlen vagy vitatható hátterű munkavállalók előnyben részesítését jelentené a hazai dolgozókkal szemben.
A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a Bizottság mindezt egy olyan időszakban tárta fel, amikor az EU lakossága gyorsan öregszik, és 2050-re akár 18 millióval is csökkenhet az aktív munkavállalók száma. A brüsszeli érvelés szerint éppen ezért van szükség a migránsokra, még akkor is, ha a számok azt mutatják, hogy jó részük jelenleg nem dolgozik.
A jelentésből világosan látszik, hogy az unió hivatalos álláspontja immár az, hogy a munkaerőhiány orvoslásának kulcsa a migránsok nagyobb arányú foglalkoztatása.
A kérdés most az, hogy a tagállamok – köztük Magyarország – meddig hajlandók engedni Brüsszel nyomásának, és támogatják-e az EU-szerte bevezetésre váró ösztönző irányelveket?
