Egy tollakkal, flitterekkel, láncokkal és szivárványos kiegészítőkkel agyondekorált kutya néz vissza ránk a reklámképről, mintha maga sem tudná, mi történik vele. Ez állatkínzás.
A kutyák nem játékszerek, nem politikai szimbólumok, és főleg nem jelmezes parádéfigurák. A „divatos” gazdik igénye, hogy házikedvencük is „képviseltesse magát” egy eseményen, nem lehet erősebb annál az alapvető elvnél, hogy egy állat nyugalma, komfortja, testi épsége fontosabb, mint egy ember önkifejezése.
Mikor lett elfogadott az, hogy egy érző lényt – aki nem tud hozzájárulni a saját megjelenéséről szóló döntéshez – ilyen formában használjunk fel? Milyen világ az, ahol egy kutya arra „szolgál”, hogy emberi eszmék, politikai mozgalmak vagy online trendek díszlete legyen?
