„Ahol születtem… itt mindig megpihen egy pillanatra az idő, a múlt és a jelen finoman összefonódik, akár a hajnalban derengő köd Budapest ismerős utcái felett. Gyermekkorom emlékei, a Bem Klub halvány fényei, az első, titokban lopott csók, az élőnek hitt örök boldogság és az első keserű csalódás. Mai napig élnek még a tanult dallamok, amelyek akkoriban belém vésődtek, de az is igaz, hogy mára egy-kettő halványulni kezdett. Örök kapaszkodóként, ott cseng bennem édesanyám simogató hangja, és óvó tekintete, édesapám bölcs szavai és szenvedélyes hegedűjátéka, a barátok heves diskurzus utáni felszabadult nevetése… Ahogy telik az idő, egyre markánsabban és egyre mélyebben visszhangozva elevenednek fel bennem a történetek. A világ színpadain és a stúdióiban töltött évtizedek csak felerősítették bennem azt a megingathatatlan erőt, amely mindig visszahoz szülőhazámba. Ez a dal azokhoz is szól, akik útjuk során elveszítettek valamit önmagukból. Akik olykor még néha csillogó-villogó életükben is idegennek érzik magukat, de hisznek benne, hogy létezik hazatérés, megbocsátás, újrakezdés, és hogy a család, a gyökerek és a szeretet időtlen körforgása újra egésszé tehet mindannyiunkat.” - mondta Leslie Mandoki.